„Ebben a pillanatban is a világ minden sarkában valaki megcsal valakit vagy megcsalatik, félrelépésen agyal, tanácsokat osztogat valakinek, aki éppen benne van egy viszonyban, vagy egy szerelmi háromszög titkos szereplője.” – kezdi Esther Perel Affér című könyvét. És mint írja, a házasságtörés a házasság feltalálása óta létezik.
Hiába próbálták szabályozni, átpolitizálni vagy démonizálni, úgy tűnik, a hűtlenség kiállja a próbákat, és ez így van minden társadalomban, minden kontinensen, minden időben. A hűtlenség mezejére férfiak és nők egyaránt rálépnek, a jelen kor online térnyerése pedig további kihívásokat tartogat e téren.
Habár a hűtlenség szó hallatán mindannyiunknak eszébe jut valamilyen kép, asszociáció vagy kifejezés, amely sokszor helytelenítő, jelen írásnak nem célja erkölcsi iránytűként szolgálni, vagy pálcát törni a hűtlenkedők feje fölött.
A cél sokkal inkább az, hogy foglalkozzunk a jelenséggel: hogyan viszonyulunk az online hűtlenséghez? Vajon az online viselkedések közül mi az, ami elfogadható, és mi az, ami a legkevésbé sem? Megcsalás-e a flörtölés? Vagy szexi képek megosztása a közösségi médiában? Esetleg pornográf tartalmak fogyasztása?
Nagyon sok izgalmas kérdés vetődik fel a témával kapcsolatban, hiszen ebben élünk. Ez az életünk része: az internet, az online világ.
Jó pár beszélgetésem fókuszában volt már ez a téma, és többször kérdezték tőlem, hogy akkor végül is most mi minősül online hűtlenségnek, avagy (gyakoribb nevén) mikro-megcsalásnak. Jó a kérdés, de mielőtt mélyebbre ásnánk, hangolódjunk rá.
Egy kis önreflexiós gyakorlat következik: Ki küldött már magáról képet online valaki másnak (aki nem a párja)? Ki titkolta már el valaha a tényt online, hogy kapcsolatban él? Ki tervezi, hogy találkozik az online kapcsolataival a való világban? Ki bonyolódott érzelmi viszonyba valakivel online? Ki néz titokban szexuális képeket a neten?
Akkor ugorjunk fejest az online hűtlenségben, és kezdjük a legelején: először is, hogyan definiáljuk a hűtlenséget?
Esther Perel Affér c. könyvében úgy véli, hogy a hűtlenség magában foglal legalább egyet a következő három alapelemből: titkolózás, kémia vagy szexuális alkímia, valamint érzelmi kötődés. Szerinte a titkolózás a hűtlenség első számú rendezőelve, hiszen nemcsak erotikus töltetet ad, hanem utat nyit az autonómia és a kontroll felé is. Ugyanakkor a titok, ahogy Perel fogalmaz, „nem mindig móka és játék”. A hűtlen partner esetében táplálja a hazugságot és a különféle stratégiák alkalmazását, amelyek előbb-utóbb szégyenérzethez vezetnek. A megcsalt fél számára pedig a titok egyenesen pusztító. Márpedig a titokra előbb vagy utóbb fény derül.
Számos kutató jutott arra az álláspontra, hogy a hűtlenségnek két fő típusa különböztethető meg: szexuális és emocionális. Ezek aligha szorulnak részletesebb magyarázatra. Az viszont érdekes, hogy a szakirodalmak alapján a férfiak a szexuális hűtlenséget, a nők pedig az emocionális hűtlenséget tartják helytelenebbnek.
Egyre több kutató szentel kitüntetett figyelmet az online hűtlenséggel kapcsolatos jelenségeknek, ugyanis többen is arra az eredményre jutottak, hogy a párkapcsolatok hasonló negatív kimeneteleket mutatnak, mint az offline hűtlenség esetében. Több válóperes ügyben említik a Facebook-ot, mint a házasság felbomlásához hozzájáruló tényezőt.
A közösségi oldalak lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy üzeneteket posztoljanak mások profiljára, kommenteljenek mások fényképei alá, privát üzeneteket küldjenek egymásnak, figyelemfelhívási célzattal „megbökjék” egymást, valamint, hogy online cseteljenek.
Hackathorn és Ashdown szerint az online szexuális aktivitás bármilyen szexuális viselkedésre utalhat, mint például (a teljesség igénye nélkül): kiberszexbe bonyolódás, szexuális csetelés, meztelen képek cseréje, online flörtölés, online pornográf tartalmak nézése, szándékolt titkolózás, vagy bármilyen viselkedés, amely kihat a valós kapcsolatra.
Az internet és az online tér a kapcsolati árulás melegágya. Ahogy Esther Perel fogalmaz, „már ki sem kell tenned a lábad az otthonodból, ha félre akarsz lépni” (Affér). A technikai eszközök lehetővé teszik, hogy valaki viszonyt folytasson tulajdonképpen a partnere mellett feküdve. Ez pedig azért lehetséges, mert az internet a szexet hozzáférhetővé, megfizethetővé és anonimmá tette. Ez különbözteti meg az online hűtlenséget az offline-tól.
Na jó, de akkor most végül is mi minősül online hűtlenségnek?!
Ez a kérdés elég sok kutatónak okoz fejtörést, és azt kell, hogy írjam, hogy a jelenséget illetően jelenleg nem létezik egy kőbe vésett definíció.
Egy 2014-es tanulmányban, ahol a Facebook hűtlenséget vizsgálták, a résztvevőknek nagy nehézséget okozott eldönteni, hogy egy adott viselkedés helyénvaló-e vagy sem. Bizonyos Facebook-specifikus viselkedések egyértelműen helytelenek, például: ismerősnek jelölni ex partnert, volt házastársat; ismerősnek jelölni csinos felhasználókat; privát üzeneteket küldeni az ellenkező nemnek; kommentálni egy vonzó felhasználó képei alá; nem feltüntetni a kapcsolati státuszt a profilon; nem engedni a partnernek, hogy ismerős legyen Facebook-on. Továbbá a résztvevők azt is megemlítették, hogy a partnerük nem mindig értett velük egyet abban, hogy mely viselkedések helytelenek vagy minősülnek hűtlenségnek, ami további nehézséget okozott annak eldöntésében, hogy hűtlenség-e az adott viselkedés vagy sem.
Visszatérnék Esther Perel fentebb említett gondoltára, miszerint a hűtlenség egyik összetevője a titkolózás.
A titkolózás az online térben számos módon előfordulhat: cset ablak bezárása, amikor a partner besétál a szobába; böngészési előzmények eltávolítása; online interakciók törlése; munka szimulálása miközben online hűtlenségbe bonyolódik valaki. Ráadásul a Facebook lehetővé teszi az úgynevezett ál („fake”) profilok létrehozását, amelyet el lehet rejteni a partner elől. És ha megfigyeltétek, egyre több ilyen funkció van, például létre lehet hozni titkos csevegést, ahol a küldött tartalom x idő múlva törlődik, illetve itt van a korlátozás funkció is.
Viszont még mindig itt a nehézség, hogy hogyan lehetne jobban körvonalazni az online hűtlenség jelenséget.
Vossler és Moller kutatópáros megalkotott erre a célra egy kérdőívet (2019), ahol a személyeknek a listán felsorolt cselekvésekről meg kell ítélniük, hogy szerintük azok milyen mértékben minősülnek hűtlenségnek.
Illetve azt is meg kellett ítélniük ezzel egyidőben, hogy egy elkötelezett, párkapcsolatban élő személynek milyen mértékben okozna distresszt, ha kiderülne, hogy párja az adott cselekvést folytatja.
A résztvevők között nagy egyetértés volt abban, hogy a kiberszexnek („cybersex”) minősíthető tevékenységek (egyidejű, interaktív, szexuális kapcsolat egy másik személlyel online) internetes hűtlenséget jelentenek, csakúgy, mint a flörtölés vagy azon lépések megtétele, hogy az online szexuális érintkezés átkerüljön a „valós” életbe. Online személlyel való érzelmi bevonódást jelző viselkedések vagy becsapásra utaló magatartásformák, mint például annak a ténynek az elrejtése az online levelezésben, hogy valaki kapcsolatban van, szintén nagy valószínűséggel minősülnek hűtlenségnek (bár kissé alacsonyabb értékeléssel, mint a kiberszex tevékenységek).
Egy esetet leszámítva a distressz értékek magasabbak voltak a hűtlenség értékeknél. Ez azt is jelezheti, hogy habár valaki nem biztos abban, hogy egy adott online tevékenység hűtlenségnek számít-e vagy sem, az illető distresszt élne át, ha felfedezné, hogy partnere az adott cselekvést folytatja.
Akkor most megcsalás-e a csetelés?
A válaszom erre az, hogy nincs válasz. A szexualitás és a hűtlenség birodalma ennél jóval komplexebb, ahogy Esther Perel fogalmaz: „Épp ezért én inkább a történetekre fókuszálok, nem a számokra. Mert a történetek vezetnek el az olyan mélyebb emberi problémákhoz, mint vágyódás és kiábrándulás, elköteleződés és erotikus szabadság.”
Felhasznált irodalom
Cravens, J.D., Leckie, K.R. és Whiting, J.B. (2013). Facebook & infidelity: When poking becomes problematic. Contemporary Family Therapy, 35, 74–90.
Hackathorn, J., és Ashdown, B. K. (2020). The Webs We Weave: Predicting Infidelity Motivations and Extradyadic Relationship Satisfaction. The Journal of Sex Research, 1–13.
Perel, E. (2017). Affér. Cor Leonis Kiadó: Budapest
Moller, N. P., és Vossler, A. (2015). Defining Infidelity in Research and Couple Counseling: A Qualitative Study. Journal of Sex and Marital Therapy, 41(5), 487–497.
Vossler, A. és Moller, N. P. (2019). Internet Affairs: Partners’ Perceptions and Experiences of Internet Infidelity. Journal of Sex and Marital Therapy, 46, 67–77.
Whitty, M. T. és Quigley, L.-L. (2008). Emotional and Sexual Infidelity Offline and in Cyberspace. Journal of Marital and Family Therapy, 34(4), 461–468.
