Az önszeretet témáját különösen fontosnak és aktuálisnak is érzem, nem véletlen, hogy ismét ennek szentelek egy bejegyzést. Nem lehet eleget írni erről! 😀

Őszintén szólva nem tudnék egy tűpontos definíciót írni az önszeretet fogalmára, de annyi bizonyos, hogy magába foglalja a saját magunk iránti elfogadást és tiszteletet, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megbízzunk önmagunkban, és bátran küzdjünk az álmainkért és céljainkért.

A korábbi írásommal ellentétben ez a bejegyzés most sokkal inkább arról fog szólni, hogy milyen téves hiedelmek vannak az önszeretettel kapcsolatosan alias mi nem az önszeretet. Merthogy nagyon is jól ismerjük és tudjuk, hogy bármivel kapcsolatosan ki tudnak alakulni negatív meggyőződések avagy mítoszok. Réges-régen valaki fejében megfogalmazódott egy negatív gondolat a téma tárgyával kapcsolatban, aki aztán ezt továbbadta másoknak, akik szintén továbbterjesztették, majd ez a gondolat szépen lassan betokosodott, és kiállva az idő próbáját a mai napig fennmaradt. Valahogy így néz ki az én szemszögemből ez a folyamat.

Lássuk, hogy az önszeretettel kapcsolatban milyen mítoszok vannak.

1. Az önszeretet egyenlő az önzőséggel.

Talán nem is gondolnátok mennyien azonosítják ezt a két fogalmat! Sokan úgy vélik, hogy az önszeretet nettó önzőség, mert ilyenkor az ember –másokkal nem törődve– állandóan csak magával foglalkozik. Ez a mítosz azt is sugallja egyben, hogy mindenki más érdeke figyelmen kívül van hagyva, tehát másokkal szemben borzasztó önző az ember. De ez nem igaz. Az önszeretet és az önzőség két különböző dolog! Mint körülbelül a tűz és a víz.

Az önző ember csak saját magára gondol, aki csak a saját érdekeit nézi, és másokéra nincs tekintettel. Az önző ember tetteit, gondolkodását és hozzáállását csak a saját érdekei formálják.

Ezzel szemben az önszeretet azt jelenti, hogy elfogadjuk és értékeljük önmagunkat, gondoskodunk az egészségünkről és jól-létünkről, támogatjuk és motiváljuk magunkat, és tiszteletben tartjuk az érzéseinket és igényeinket. Az önszeretet nem önzőség, hanem olyan érzelmi állapot, amely segít abban, hogy jobban tudjunk gondoskodni magunkról, és ezáltal másokkal is hatékonyabban tudjunk kapcsolódni.

2. Az önszeretet magától értetődő.

De jó is lenne! Sokan úgy gondolják, hogy ez is valami olyan dolog, ami magától értetődik, és hogy nem kell erőfeszítést tenni érte. Tudjátok, olyan, mint az az Ikeás kanapé, amit megveszünk, és mivel megvettük, már nem kell vele tovább foglalkoznunk, le van róla a gond. Pipa. Könnyű is lenne, de amivel nem foglalkozunk, az idővel kopik. Az önszeretet nem fog egy állandó (számunkra optimális) szinten fennmaradni nap mint nap, ha egyáltalán nem teszünk érte semmit. De jó, hogy ez fejleszthető, szóval nem árt időnként figyelmet fordítani rá és tudatosan gyakorolni.

3. Az önszeretet nárcizmus.

Ööhh…NEM! Nagyon nem! OMG!

A nárcizmus arra utal, hogy az egyén túlzottan szereti önmagát, s ennek következtében önhitt, beképzelt, önző emberként viselkedik. A nárcisztikus személyek gyakran érzik magukat kivételesnek, és túlzottan bizalmatlanok másokkal szemben, mivel úgy érzik, hogy azok nem képesek megérteni és elfogadni őket.

A nárcisztikus személyek hajlamosak arra, hogy folyamatosan magukról beszéljenek. Az ilyen személyek nehezen viselik a kritikát, és gyakran hajlamosak másokat manipulálni vagy kihasználni saját érdekeik érdekében.

Az önszeretet azonban nem azt jelenti, hogy csak magunkra gondolunk, hanem azt, hogy értékeljük magunkat, és a saját érdekeink mellett másokéit is figyelembe vesszük.

4. Az önszeretet hiányának nincs hatása a kapcsolatainkra.

Sajnos ez nem igaz, ugyanis ha nem szeretjük magunkat, akkor nehezebben tudunk másokkal kapcsolódni, és nehezebben tudjuk kifejezni feléjük a szeretetünket és elfogadásunkat. Az önszeretet hiánya (eltérő fokú) negatív hatással van a kapcsolatainkra, mivel az önértékelésünk és az önbizalmunk alacsonyabb lehet, és ezáltal nehezebben tudunk másoknak megnyílni és kötődni hozzájuk.

5. Az önszeretet csak akkor fontos, ha szenvedünk.

Miért?! Másoknak is csak akkor kell szeretetet adni, amikor rossz passzban vannak? Vagy csak akkor kell gyógytornázni, ha fáj valami?

EZ. NEM. ÍGY. MEGY.

Az önszeretet nem csak akkor fontos, ha nehéz időket élünk át, akkor inkább még extrábban fontos. Az önmagunkkal való törődés és szeretet mindennapi dolog, amely segít abban, hogy boldogabbak, egészségesebbek és kiegyensúlyozottabbak legyünk. Az önszeretetet nem csak akkor kell gyakorolni, ha szenvedünk, hanem minden nap, hogy jobban tudjunk törődni magunkkal és másokkal is.

Záró gondolatként szeretném ismételten kihangsúlyozni, hogy az önszeretet nem egy önző, nárcisztikus dolog, hanem egy pozitív érzés és attitűd önmagunkkal kapcsolatosan. Az önmagunkkal való törődés, valamint a jó dolgokkal való töltekezés nem csak saját magunk számára fontos, de a másokkal való kapcsolatainkat is javítja. Fontos, hogy időt szánjunk arra, hogy gondoskodjunk magunkról, és figyeljünk a saját szükségleteinkre is. Minél jobban kapcsolódunk önmagunkhoz, annál kevesebb lesz a stressz és szorongás az életünkben, hiszen a belső harmónia a kiegyensúlyozott élet alapja.