Az önszeretetről

Szerző: | ápr 6, 2023 | Pszichológia

Az önszeretet kulcsfontosságú ahhoz, hogy boldogok legyünk és számunkra ideális életminőségben éljünk. Ha szeretjük magunkat, akkor jobban tudjuk kezelni a stresszt, az élet nehézségeit és a kudarcokat is könnyebben tudjuk feldolgozni.

Viszont –csak úgy, mint az élet más területein– itt is elmondható, hogy az önszeretet fejlesztése nem könnyű, de nagyon fontos.

Talán kezdjük is az elején: mi az önszeretet?

 

Valahol olvastam egy cikkben, hogy az önszeretet az, amikor úgy kezeljük önmagunkat, mint azokat, akiket szeretünk. Odavagyok ezért a megfogalmazásért. Gondoljunk csak bele, hogy milyen könnyen meglátjuk másokban a szépet, a különlegességet! A nehéz helyzetekben bíztatjuk őket, és olyanokat mondunk nekik, hogy: „meg tudod csinálni”, „ne add fel”, „ügyes vagy”, „képes vagy rá”. Tudunk örülni a sikereiknek, el tudjuk őket fogadni és szeretni (!) a hibáikkal (!) együtt. És ha el is szúrnak valamit, meg tudunk bocsájtani.

És akkor most gondoljunk arra, hogy önmagunkkal hogy viselkedünk. Például ha valami nem sikerül, vagy nem úgy, ahogy azt szerettük volna, esetleg elszúrunk valamit, akkor egyből olyan gondolatok fogalmazódnak meg bennünk, hogy: „béna vagyok”, „nem vagyok elég jó”, „szerencsétlenség vagyok”, „nem vagyok különleges”, „nem vagyok tehetséges semmiben”, „mindenki más sokkal jobb, mint én”.

És mi van a külsőségekkel? Akiket szeretünk, nekik képesek vagyunk azt mondani, hogy mennyire szépek, csinosak, izmosak, és még a mosolyuk is gyönyörű, ahogy ők maguk is. A saját esetünkben pedig ráfókuszálva az összes nekünk nem tetsző részletre, azt gondolhatjuk a tükörbe nézve, hogy „csúnya az orrom”, „nem elég nagy a mellem”, „nem elég hosszú a hajam”, „nem elég lapos a hasam”, „nem túl szabályosak a fogaim”, stb. Mintha másokat pozitív szemüvegen keresztül néznénk, amit a magunk esetében leveszünk. De miért vesszük le?

Talán azért, mert nem merünk hibázni, mert attól félünk, hogy emiatt mások már nem szeretnének minket többé. Lehet, hogy régen egy ilyen élményben volt részünk, hogy egy számunkra fontos személy (akinek mondjuk éppen rossz napja volt) megszólt minket, ha valamit nem csináltunk jól. Persze itt most nem kell nagy dolgokra gondolni, de tényleg, lehet, hogy csak felemás zokniban mentünk iskolába, vagy már megint nem vittük magunkkal a tesi cuccot és beírt az ellenőrzőbe a tanárunk, aminek nem örültek otthon, és kialakult bennünk egy ilyen téves hiedelem, hogyha hibázunk, akkor nem szeretnek, és ezért nem hibázhatunk.

De a mi fejünkben másokkal szemben ez meg sem fordul, hiszen szeretjük őket, és tudjuk, hogy ez nem múlik el csupán azért, mert nem viselkednek mindig úgy, ahogy mi azt elvárnánk.

Önmagunkkal szemben embertelenül kritikusok és önmarcangolók tudunk lenni. A szeretet kosarából érdekes módon mindenkinek tudunk adni, de amikor magunkról van szó, akkor már nem vagyunk ilyen nagyvonalúak (itt kapcsol be a téves hiedelem), inkább „feladatok” elé állítjuk magunkat, mintha nekünk a saját szeretetünkért keményebben meg kellene dolgoznunk, mintha ki kellene érdemelnünk, és ha nem felelünk meg a saját elvárásainknak, akkor megvonjuk a szeretetadagot.

Kamerának háttal álló szőke hajú nő a naplementében, aki az önszeretet kifejezéseként a két kezével szívet formáz maga előtt a levegőben.

De van egy jó hírem, az önszeretet gyakorolható!

Első lépésben próbáljunk meg figyelni magunkra, az érzéseinkre, gondolatainkra. Legyenek ezek akár jók, vagy rosszak, ítéletmentesen észleljük őket, ne címkézzük, ne szégyelljük, hanem fogadjuk el, hogy vannak. Mert mindenkinek vannak, és emiatt ne érezzük magunkat rosszul!

Gondoljunk arra, hogy a különböző pozitív vagy negatív helyzetekben hogyan beszélünk a szeretteinkkel, és próbáljunk önmagunkhoz is a szeretet nyelvén szólni. Ez a pozitív self-talk. Erősítsük magunkat, bátorítsuk magunkat, ha valami nem megy, ne essünk egyből a végletekbe, hogy bénák vagyunk, hanem mondjuk azt, hogy „ez most nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de máskor jobb lesz”, és ne büntessük magunkat.

Szedjünk össze minden olyan külső és belső tulajdonságot, amit szeretünk magunkban! Ezeket írjuk is le, vagy a tükör előtt állva hangosan mondjuk is ki magunkanak.

Bánjunk jól magunkkal, és ne sajnáljuk megadni a testünknek és lelkünknek, amire szüksége van: együnk jó és minőségi ételeket, sportoljunk, találkozzunk a barátainkkal, és ne feledkezzünk meg a megfelelő minőségű alvásról sem.

Továbbá tudatosítsuk magunkban, hogy mi is emberek vagyunk, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy nem lehetünk olyanok és nem tehetjük mindig azt, ami másoknak jó, mert a mindenkinek való kényszeres megfelelésben elveszítjük önmagunkat. Emiatt hibázhatunk, de fontos, hogy tanuljunk belőle, és meg tudjunk bocsátani magunknak. A születésünktől kezdve értékes és szerethető emberek vagyunk, és emiatt nem kell görcsösen küzdenünk azért, hogy minél nagyobb eredményeket tudjunk felmutatni, mert nem az eredményeinket szeretik, hanem minket.

Ezek a gyakorlatok nem egyik napról a másikra fogják megváltoztatni az önmagaddal való viszonyodat, de a rossz szokások felülírása igen is lehetséges egy kis trenírozással, de ehhez te is kellesz!

Összefoglalva: az önszeretet egy fontos és értékes érzelem, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elfogadjuk és megbecsüljük önmagunkat, és ezáltal egy boldogabb és harmonikusabb életminőséget teremtsünk.

Ez is érdekelhet…

Online hűtlenség: Megcsalás-e a csetelés?

Online hűtlenség: Megcsalás-e a csetelés?

„Ebben a pillanatban is a világ minden sarkában valaki megcsal valakit vagy megcsalatik, félrelépésen agyal, tanácsokat osztogat valakinek, aki éppen benne van egy viszonyban, vagy egy szerelmi háromszög titkos szereplője.” – kezdi Esther Perel Affér című könyvét. És...

Szeretettel üdvözlünk!

A Dreamspirationally Blogot azért hoztuk létre, hogy megosszuk Veled a gondolatainkat, a felismeréseinket és mindazon eszközöket, amelyek nekünk is sokat segítettek a saját önismeretünk elmélyítésében.

KATEGÓRIÁK